Mindannyian kövek vagyunk az élet folyójában. Felületesen szemlélve egyformák, csúnyák és jelentéketlenek. De ha figyelmesen nézed a patakot és benne a köveket, rájössz, hogy mindegyik más és más. Más az alakjuk, a formájuk, de még a színük is. És vannak egészen különlegeseik is. Van, hogy a fény egy bizonyos szögben világít meg egy követ, amitől az teljesen megváltozik: különös fényben kezd ragyogni. Persze ehhez kell a szemlélő is, aki észreveszi. Egy átlagos, jelentéktelennek tűnő kő is lehet gyönyörű szép és különleges, ha megfelelő időben, a megfelelő szemlélő nézi. Aztán a pillanat elmúlik és a kő ugyanolyan jelentéktelen lesz megint, mind az összes többi. Szinte felismerhetetlen, megtalálhatalan a többi között. De ha kitartóan keressünk, rálelhetünk és hazavihetjük magunkkal azzal a tudattal, hogy ezentúl megosztja velünk szépségét és különlegességét.