Napjainkban a civilizált ember légzése általában nagyon egészségtelen: gyors, kapkodó, felületes: a tüdő kapacitásának csak nagyon kis részét használja ki. Így a szükségesnél kevesebb oxigén jut el sejtjeinkhez, ami rossz keringést, a méreganyatok felszaporodását is eredményezi. Ennek oka elsősorban a stressz és a mozgáshiányos életmód. Ezért sokat tehetünk egészségünkért, ha megtanuljuk a szabályos, mély, nyugodt légzést. Erre kiválóan alkalmasak a csikung gyakorlatok, ahol az egyszerű mozdulatsorok végrehajtása közben figyelmünket a légzésünkre koncentrálhatjuk.
Alapvetően 3 nagyon egyszerű légzéstípust különböztetünk meg, melyeket a gyakorlottságunk függvényében alkalmazzunk. Kezdők mindenképpen az egyszerűbb, természetes légzéssel próbálkozzanak, de ne erőltessék.
Ha már legalább fél-egy éve rendszeresen gyakorlunk, megpróbálkozhatunk a hasi légzéssel. A fordított légzés kipróbálása csak több éves csikung gyakorlás után ajánlott.
Előkészületek
A légzőgyakorlatokat a nap bármely szakaszában végezhetjük, amikor van legalább 15 percünk, amikor senki sem zavar meg minket. Végezhetjük a szabadban, vagy egy jól átszellőztetett, kellemes hőmérsékletű helységben. Telefonunkat kapcsoljuk ki, az ajtót csukjuk be, családtagjainkat kérjük meg, hogy ne zavarjanak meg.Minden légzőgyakorlatra igaz, hogy végezhetjük ülve, állva, vagy akár fekve is. Ha csak nincs valami olyan betegségünk, ami miatt nem tudunk legalább 30 percig egy helyben állni, végezzük állva. Ellenkező esetben a szék elülső felére ülve, egyenes háttal gyakoroljunk. Az állás legyen váll szélességű, medencénket enyhén billentsük magunk alá, térdünk kicsit behajlik, fejünk teteje az ég felé néz, gerincünk egyenes, állunk kicsit behúzva. Tenyereinket helyezzük egymásra, és tegyük a hasunkra, köldökünk alatti területre. Csikungban ezt nevezzük alapállásnak.
Testtartásunk az egész gyakorlás alatt legyen laza, de az alapelveknek megfelelő: azaz végig maradjon egyenes a gerincünk: ne engedjük előre esni a vállainkat, medencénk maradjon magunk alá billentve. Ha a gyakorlás során azt vesszük észre, hogy ez nem így van, vegyük fel újra az alapállást és úgy folytassuk légzést.
Természetes légzés
Vegyük fel az alapállást, szemünket hunyjuk be. Figyelmünket fordítsuk a légzésünkre. Tudatosan NE szabályozzuk! Vagyis ne akarjunk mélyen lélegezni, illetve teljes tüdővel! Csak hagyjuk, hogy testünk és elménk magától megnyugodjon és ezáltal légzésünk egyre mélyebb, egyre nyugodtabb, folyamatosabb és egyenletes legyen. Figyeljük meg ezt a folyamatot. Legyünk jelen a tudatunkkal, amikor megtörténik.Első alkalommal lehet, hogy 5-10 perc is eltelik, mire bekövetkezik ez a változás. Sőt nagyon gyakori, hogy egyáltalán nem sikerül 5 percet sem magunkra figyelnünk, mert nem tudunk kiszakadni a rohanás kényszeréből. Akiknél így van, azoknak előbb ezt a "kényszert" kell elengedni, csak utána tudnak a légzésre figyelni.
Minél gyakrabban és minél több időt tudunk a gyakorlásra szánni, annál könnyebben és gyorsabban leszünk képesek elérni a természetesen mély, nyugodt légzést. Ha már azt vesszük észre magunkon, hogy a hétköznapoki életben is automatikusan, odafigyelés nélkül természetesen lélegzünk, áttérhetünk a hasi légzés gyakorlására.
Hasi légzés
Fordított hasi légzés
"Taoista légzés" -nek is nevezik, mivel elsősorban a harcművészetek gyakorlása során alkalmazzák. Hatására a qi-t abba a végtagba vagy testrészbe tudják áramoltatni, ahol szükség van rá a védekezésnél, vagy a támadásnál. Pl. karba, lábba, hasba, mellkasba, stb.Fordított hasi légzés során a belégzésnél behúzzuk a hasunkat és enyhén megfeszítjük (megemelve) a gátizmot. Közben a rekeszizmunk lesűllyed, ezáltal a qi az alhasban (Dantian) koncentrálódik. Amikor kilélegzünk, erőteljesen kitoljuk a hasunkat, valamint elengedjük a gátat, ilyenkor történik meg a qi kivezetése.
Ennél a légzéstípusnál nem cél a mindennapi használat, hisz az állandó qi kivezetés nagyon legyengíti a testet. Kizárólag harci gyakorlatokban, vagy gyógyításnál (öngyógyításnál) alkalmazzuk, akkor is korlátozott ideig.
