Létezik a férfiaknak és nőknek egy egészen meghatározott csoportja, amely elszívja más erejét. … Olyan, mintha a leggyengébb pontunkra helyeznének egy tömlőt, és minden energiánkat leszívnák. Miért érezzük magunkat néhány ember kelenlétében gyengébbnek? Miért jutnap éppen ezek az emberek ilyen erőhöz felettünk? Csak így magyarázhatom: olyanokról van szó, akik megtiltották magunknak, hogy saját erejükből éljenek. Van bennük valami destruktív, valami, mi az életet akadályozza. Amely által nem tudják azt sem megengedni, hogy más életek kibontakozzanak. A beszélgetések során észlelem, hogy azok az emberek, akik idealisztikus elképzelésekbe merülnek, és nem akarják a valóságot tudomásul venni, elrabolják energiámat. Az a benyomásom, hogy egy gumifalnak beszéltek. Az ilyen emberekben van valami meghatároztatatlan, valami nem tiszta. Magas eszményeik mögött észreveszem segítségre szoruló oldalukat is. Ám nem tudom elérni. Egy ilyen beszélgetést megerőltetőnek élek meg. Ezek az emberek gyakran az én élettagadó oldalamat érintik. Még ha ezt az oldalamat normális körülmények között már le is győztem – ha bizonyos emberekkel találkozom, újra feléled bennem. Fontos és a gyógyulás felé az első lépés, hogy először tudatosítsuk magunkban ezeket az összefüggéseket.”
Anselm Grün: Lelkünk erőforrásai c. könyvéből