A taoizmus áthatja az egész kínai kultúrát, ezért a számunkra lényeges alapfogalmak megértéséhez –mint pl. tao, qi, meridiánok, wuji, taiji, öt elem, stb.- érdemes az alapoknál kezdeni a tájékozódást.
„Az európai felfogás egyaránt taoizmusnak nevezi a kínai ókori eredetű filozófiai irányzatot (道家, dào jiā, tao csia) és a vele összefonódott népi vallást (道教, dào jiào, tao csiao)...
A taoizmus Kína egyik legnagyobb autentikus ősi vallása, mely jelentős mértékben befolyásolta a kínai kultúrát, filozófiát, politikát, gazdaságot, irodalmat, zenét, a kínai orvoslást, kémiát, a harcművészeteket, geográfiát és táplálkozástudományt…
A kínai filozófiában az állandóan mozgó és szakadatlanul változó valóságot taónak (道, pinyinben dào) nevezik, és olyan kozmikus folyamatnak tekintik, amelyben minden dolog benne foglaltatik. A tao a világ ősoka, ősprincípiuma, belőle keletkezett minden létező élő és élettelen. A taoisták úgy tartják, hogy nem kell ellenállni ennek a világot mozgásban tartó erőnek, hanem a cselekedeteinket kell hozzá igazítani, s harmóniában kell élni vele azért, hogy az életünk erőfeszítésektől és erőszaktól mentessé, építő folyamattá váljon. A taoista bölcs olyan valaki, aki „úszik a tao áramlásában”.–olvashatjuk a Wikipédián.
A taoizmus Kína egyik legnagyobb autentikus ősi vallása, mely jelentős mértékben befolyásolta a kínai kultúrát, filozófiát, politikát, gazdaságot, irodalmat, zenét, a kínai orvoslást, kémiát, a harcművészeteket, geográfiát és táplálkozástudományt…
A kínai filozófiában az állandóan mozgó és szakadatlanul változó valóságot taónak (道, pinyinben dào) nevezik, és olyan kozmikus folyamatnak tekintik, amelyben minden dolog benne foglaltatik. A tao a világ ősoka, ősprincípiuma, belőle keletkezett minden létező élő és élettelen. A taoisták úgy tartják, hogy nem kell ellenállni ennek a világot mozgásban tartó erőnek, hanem a cselekedeteinket kell hozzá igazítani, s harmóniában kell élni vele azért, hogy az életünk erőfeszítésektől és erőszaktól mentessé, építő folyamattá váljon. A taoista bölcs olyan valaki, aki „úszik a tao áramlásában”.–olvashatjuk a Wikipédián.
A taoizmus több mint 2500 éve a kínai gondolkodás, melynek két legnagyobb filozófusa a Kr.e. 600 körül élt Lao-ce, akinek legismertebb műve a „Tao Te King”, más néven „Az út és erény ösvénye”. Ő írta le először a Tao, az „egyetlen mindenek feletti egység”, a Wuji, vagyis a „nem cselekvés”, valamint a mindenség törvényeivel és a természettel összhangban lévő harmonikus, kiegyensúlyozott élet fogalmát. Őt követte Kr.e. IV-III. században Csuang-ce (valódi neve: Zhuang Zhou), aki továbbfejlesztette Lao-ce tanításait és bevezette az önátalakítás és önformálás fogalmát. Hangsúlyozta, hogy a világ, amiben élünk állandóan változik és nekünk arra kell törekednünk, hogy visszatérjünk a tao egységébe, amely tanítása szerint a mindenség maga. Ha azonosulunk ezzel az egységgel, többé nem félünk a haláltól vagy az élettől és elérjük a teljes nyugalom állapotát. Mint később Buddha Indiában, Csuang-ce is beszélt a megvilágosodás lehetőségéről –a Tao-val való egyesülésről.
 |
| Lao-ce |
 |
| Csuang-ce álma a pillangóról |