Kínából származó mozgásrendszer,
melyet a harcművészetek királynőjénk is szoktak
nevezni. Jelenleg Európában és Kínában is ez az egyik legnépszerűbb mozgásforma.
Harcművészet, ugyanakkor jelentős egészségmegőrző (~helyreállító) szerepe van. A
szónak rengeteg írásmódja ismert, Mo-on talán a
legelterjedtebb a tájcsí, tai-chi, és a taiji. A quan (csuan) szó öklöt jelent és a
stílus neve után használják. A kung-fu kifejezést Kínában
összefoglalóan használják a harcművészetekre, sőt minden kitartóan és hosszú ideig végzett
tevékenységre, gyakorlatra használják. Pl. a teaszertartás végzésének,
vagy a kalligráfia (szépírás) művelésének is van kungfuja. Sőt emberekre is használják a „van kungfuja” kifejezést, ami magyarra fordítva azt jelenti,
hogy az illető kitartó, elhivatott és a lelkesedés tűze ég benne.
A kínai harcművészetek az erő
alkalmazásának módja szerint két csoportba sorolhatók: külső erős (kemény, fizikai erőt
használó) és belső erős (lágy, a
belső erőt használó) stílusok, vagy
irányzatokra. A taiji utóbbiak közé tartozik. A többi
belső erős stílus: a xingyi quan (hszinjí csuan), a bagua zhang (pakua dzsang) és a yiquan(jícsuan) az összes többi harcművészet külső erős (pl. a
judo, a karate, az aikido,stb). A csikung nem harcművészet,
hanem egy mozgásrendszer, mely csível végzett
gyakorlatokat jelent, és amely bármilyen más mozgásrendszer (harcművészet, vagy
tánc, jóga, torna, stb.) kiegészítője lehet.
A taiji
kialakulása meglehetősen homályos múltra tekint vissza. A különböző taiji stílusok általában mint a
sajátjukat érzik a legősibbnek, abban viszont egyetértenek, hogy kialakulása a
hagyomány szerint Zhang San Feng taoista
szerzetes nevéhez kötődik.
A taijin
belül 5 stílust különböztetünk meg: chen
(csen), yang (jang), wu,
öreg wu és sun (szun) stílust. Magyarországon a yang és a chen stílus a
legelterjedtebb, emellett wu stílust is oktatnak. Én a
chen stílus képviselője vagyok, amely a
Kína középső részén található Chen faluból származik,
ahol a 20. század elejéig kizárólag apáról-fiúra, mesterről-tanítványra
öröklődött a tudás, más faluból származókat (vagyis idegeneket) nem oktattak.
Chen Fake (Csen Fákö)
volt a 20. század legjelentősebb Csen
Tájcsi
mestere, aki 1917-ben Pekingbe ment, hogy mindenkivel megismertesse a stílust.
Róla azt tartották, hogy tökéletes harcművészeti tudással rendelkezett,
ugyanakkor emberségéről és szerénységéről volt híres, amiért kortársai is nagy
tiszteletben tartották. Legelismertebb tanítványai voltak Tian Xiu Chen (Tien Sjucsen) és a
jelenlegi nagymester, Feng Zji Qiang (Fong Dzsi Csiáng), aki több
évtizedes tapasztalatait és más stílusok leghatékonyabb mozdulatait alapul véve
kialakította saját tanítási rendszerét, a Csen stílusú Szinji Hunjuan Tájcsi Csuan –t (Chen shi Xin Yi Huan Taiji Quan). Tian és Feng mesterek tanítványa volt az én mesterem: Han Kui Yuan (Han Kui Jüan) 19. generációs taiji-mester, aki 2000 óta oktat Magyarországon.
A mesterekről bővebben itt olvashatsz:
http://chen.hu/mestereink/
A chen
stílus fő jellegzetességei a kis és nagy körök, a gyors és lassú
mozgás, a magas és mély állások, a lágy és kemény mozdulatok folyamatos
váltakozása. A taiji rendszerének alapját a
formagyakorlatok és a különböző alapozó gyakorlatok adják, ezek elsajátítása
évekig tart. A formagyakorlatok mozdulatok sorozatából
épülnek fel és a lépésszám szerint nevezték el őket. Kezdő tanítványok először a
24 lépéses formagyakorlatot tanulják meg, amely jó alapot biztosít a magasabb
lépésszámú és egyben bonyolultabb formák elsajátításához. Ezek a 48, 71 és 83
lépéses formagyakorlat, illetve fegyveres formagyakorlatok, melyeket karddal,
szablyával, illetve legyezővel hajtunk végre. A formagyakorlaton kívül a csikung, illetve
ennek részeként az önmasszázs
tanítása is fontos részét képezi az oktatásnak. A gyakorlás célja a testtudat
fokozása, a figyelem és a mozgás összehangolása, a lélek lecsendesítése által
–vagyis a szellem, a tudat és a csí (belső erő)
edzése.
A taiji szó
eredetileg –a taoista filozófia szerint- a mindenséget foglalja magába, amely 2
részre oszlott (jin és jang-ra), melyek folyamatos változásban, áramlásban vannak.
A helyesen végzett taiji gyakorlat is folyton
változik, áramlik, sohasem áll meg. Ennek megvalósítása hosszú időt és kitartó
gyakorlást igényel, vagyis aki elkezd tájcsizni,
gyorsan beláthatja, hogy a taiji-tanulása sohasem ér
véget, vagyis nem a cél, hanem maga az út.
A 24 lépéses formagyakorlat 2 változata: